Kérdések egy kertben
Kérdések egy kertben
Kertünkben jártam tegnap,
A látványtól átjárt a bánat.
Száraz, színtelen szirmok szerteszét,
Egyetlen virág küzdött az életért.
Szomorúságtól kókadó levéllel,
Mint fáradt gyermek két kezével
Felém intett vágyón s kérdően.
Mivé lett a hajdan oly színes kert
Hol annyi szép madár fészket vert?
Hol vannak az illatos virágok,
Buja bokrok, hűs árnyékot adó lombok?
Miért nem gondoztok minket oly gondosan,
Szeretettől, kedvességtől mélyen áthatottan,
Mint tettétek azt szépen, régen?
Budapest
|