Buhera Úr, avagy Hábelként szép az élet
Buhera Úr, avagy Hábelként szép az élet
Mint bebábozott vén honfi
Túl a vén Dunán,
Él magában, putrijában
Buhera úr mogorván.
Be szép lenne itt az élet,
Ha egy kicsit megnőnék!
Közbevágott Buhera úr :
„Ej, ráérünk arra még!”
Omladó félben van a tanya,
Döglenek a csirkék,
S a disznó is utolsót röffen
Mielőtt újraéled kolbászként.
Javítni kéne már,
Vagy el kellett volna adni rég.
Közbevágott Buhera úr :
„Ej, ráérünk arra még!”
Hát a Trapper, e szép nadrág?
Úgy kihízta, olyan ó,
Hogy Markó Ivánnak is
Csak nosztalgiából vóna jó.
Összetákolt Merci szekér,
Cserélni kéne rég.
Közbevágott Buhera úr :
„Ej, ráérünk arra még!”
Piros tollal szőrös kezében
Részlegén büszkén homorít,
Telefonon egyszer-egyszer
Fontos ügyletet bonyolít.
Kire vár ez a sok beteg?
Mér’ nem jő már a sebész?
Közbevágott Buhera úr :
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így vészeli által,
Bár ősei nékie
Mindent bőséggel adának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája,
Ő Hábelnek születék,
És családjában ősi jelszó :
„Ej, ráérünk arra még!”
Zalaszentgrót
|